KATA VILÁGA

KÖSZÖNTELEK KEDVES LÁTOGATÓ! Nyugdíjas vagyok. Szeretem a szépet és jót. Szeretek barátkozni.

Magamról

Az élet olyan, mint egy vonatutazás:
Gyakran beszállunk, kiszállunk.vannak balesetek, néhány megállónál
kellemes meglepetésekkel találkozunk,míg mély szomorúsággal a másiknál.
Amikor megszületünk és felszállunk a vonatra,olyan emberekkel találkozunk,
akikről azt hisszük, hogy egész utunkon elkísérnek: a Szüleinkkel.

Sajnos a valóság más.

Ok kiszállnak egy állomáson, s mi ott maraduk nélkülözvén szeretetüket,
együttérzésüket társaságukat.
Ugyanakkor mások szállnak fel a vonatra, akik fontosak lesznek a számunkra.
Ok a testvéreink, a barátaink és mi szeretjük ezeket a csodálatos embereket.
Néhányan, azok közül akik beszállnak, csupán kis sétának tekintik az utazást.
Mások csak szomorúsággal találkoznak útjuk során. Mindig vannak olyanok is a vonaton,
akik készek segíteni a rászorulókon.
Néhányan, amikor kiszállnak, el nem múló hiányérzetet hagynak maguk után...
Mások fel és leszállnak, s mi alig vesszük észre őket...
Lehetnek olyanok, akiket nagyon szeretünk, mégis másik vagonban utaznak.
Így egyedül kell mennünk ezen a szakaszon.
Természetesen megtehetjük, hogy megkeressük őket,
átverekedhetjük magunkat az o kocsijukba.
De sajnos nem tudunk melléjük ülni, mert a mellettük levő hely már foglalt.
Ilyen az utazás, telve kívánalmakkal, vággyal, fantáziálással, reménnyel,
csalódással és visszafordulni soha sem lehet.

Tegyük tehát a lehető legjobbá utazásunkat.

Próbáljuk a velünk utazók jó oldalát nézni és keressük mindenkinek a legjobb tulajdonságait...
Jusson eszünkbe, hogy bármely szakaszon találkozhatunk szenvedőkkel,
akiknek szükségük van a segítségünkre.
Mi is lehetünk gyakran elhagyatottak s ez annak is megadathat,
aki jelen helyzetét tekintve rajtunk segíthet.
Az utazás nagy talánya, hogy nem tudjuk, mikor szállunk ki végleg s azt sem,
hogy az útitársaink mikor,
nem szólván arról aki közvetlen mellettünk foglal helyet.
Úgy érzem vigasztalan leszek, amikor örökre kiszállok a vonatból...

Azt hiszem, igen.

Néhány barát elvesztése, akikkel az utazás során találkoztam fájdalmas.
A gyermekeimet egyedül hagyni nagyon szomorú lesz.
De a remény bennem él, hogy valamikor a központi pályaudvarra érünk és érzem,
látni fogom őket jönni olyan csomaggal, ami addig még nem volt nekik...
Ami boldoggá tesz, az a gondolat, hogy segítettem ezt a csomagot teljesebbé,
értékesebbé tenni.

Barátaim, tegyünk úgy, hogy jó utunk legyen és a végén azt mondhassuk, hogy
megérte a fáradozást.
Próbáljunk meg a kiszállásnál olyan üres helyet hagyni maguk után,
ami szeretetet és szép emlékeket hagy hátra a továbbutazókban.

Azoknak, akik az én vonatom utasai, kívánok jó utazást! Szeretettel:Kató

A HuPont.hu ingyen weblap készítő egyszerű. Weboldalak létrehozására: Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat