KATA VILÁGA

            A SZÉP VERSEK VILÁGÁBA

Nyiraty Gábor: A szeretet lángja

Ha a világot nézed,
hatalmasnak látod,
De ha a világ néz téged,
csupán törpének látszol.
Kicsi szívnek, mely csendben dobog,
de míg a mélyén a szeretet lobog,
s apró lángja olykor tűzre lobban,
Addig a világ is odafigyel kicsit jobban,
ahogy parazsai hamuvá válnak sorban.

S ezek az apró fellángolások,
mint délibáb a Hortobágyon,
elhitetik, hogy van tovább,
S bármikor újjá élheted a csodát.
Kell, igen kell a szeretet!
Sose hagyd, hogy kialudjon szívedben,
mert ha már nem lesz, ki megfogja kezedet,
Akkor döbbensz csak rá,
mindened elveszett.

"Minden barátság azzal a homályos érzéssel kezdődik, hogy valahol már találkoztunk.
Mintha régen testvérek lettünk volna.
S azért a találkozás csak viszontlátás.
Amikor pedig az ember barátjától elszakad, tudja, hogy ez a távozás csak látszat.
Valahol együtt marad vele úgy, ahogy együtt volt vele a találkozás előtt."

Hamvas Béla

                                              Endrődi Sándor:

A szeretetről Valakit,

valamit szeretni kell.

Istent, szülőföldet, hazát.

Kinek lelkében nincs szeretet:

Az élete csupa pusztaság.

Valakit, valamit szeretni kell.

Nyíló virágot, kék eget,

Minden koldusnál százszor koldusabb,

Ki senkit, semmit nem szeret.

Valakit, valamit szeretni kell.

Jók vagyunk, ha szeretünk.

Az Isten a szeretet tüzét

Szövet nélkül adta nekünk.

Valakit, valamit szeretni kell.

Hogy szívünk boldogabb legyen,

Kivert kutyánál is gazdátlanabb

Az ember, hogyha szívtelen.

Valakit, valamit szeretni kell.

A szerető szív tündököl.

S Isten világa örök éj marad

Annak, ki mindent csak gyűlöl.

''A szeretet emeli trónjára az embert!" Az igaz megértés, nem a világ jelenségeinek megértése, hanem az embernek, s rajta keresztül minden emberinek.Önmagunk megértése, megvilágosodás. A többiek megértése bearanyozza megvilágosodott napjainkat.A megértés feltétele: a szeretet, amellyel másokat a szívünkbe befogadunk. Amikor a megértést elneveztük szeretetnek, trónjára emeltük az embert. Senkivel sem történhet meg olyan dolog, ami nem emberi. Az emberbe sok minden belefér: a nagyság éppúgy, mint a törpeség.Nem csak nagy dolgokra születtünk, hanem kis dolgokra is. Az élet mindennapokból áll, a nagy dolgok semmiségekből tevődnek össze.Mindig tudd: a dolgok egyszer történnek meg veled. A legértékesebb idő a pillanat, amelyben élsz."

                                                                                     (Tatiosz)

A szeretettel nem bánhatok úgy,

mint valami féltve őrzött ritka kinccsel:

a szeretet mindenekelőtt a szívem tevékenysége.

Az emberi szív önmagában semmit sem tud létre hozni,

hanem maga is abból nyer tápot és oxigént,

hogy összegyűjti a vért, megtölti azt élettel,

s aztán szétáramoltatja az egész testben.

S ne feledjük, a szívizom nagy erőkifejtésre képes

és nem fárad el soha.

Ilyen a cselekvőn szerető ember élete is:

amit az egyik oldalon felvesz

- azt a másik oldalon továbbadja.

Folyamatosan. Nem pihenve…

Tudom-e arra kérni a Teremtőt,

hogy adjon nekem, hogy én is adni tudjak?

Lassan leszokunk a szeretetről,

az önzetlenségről, az áldozathozatalról,

egymástól elmenekülünk

- azért, mert olyan üres lett az életünk.

Pedig ma is cselekedve szerető szívek után sóvárog a világ. Azokra vár, akik meghallják a nyomorúság igájában vergődő lelkek jajszavát.

Akik többet látnak a felszíni hullámzásnál…

Ma még jelen van Káin husángja,

a téboly vérszivattyúja,

és hihetetlenül sok könny csorog végig az arcok árkaiban, millió és millió vérző seb kiált kötözés után,

sokasodnak a füstölgő romok,

földjeinken tövis és bogáncs terem,

családokon belül rombol a harag és a viszály,

ítéletidők tombolnak világ szerte…

Albert Schweitzer írta ezeket a gondolatokat:

˝Fel kell oldani a lebéklyózottat,

felszínre kell hozni a földalatti források vizét:

az emberiség várja az ilyen feladatok megoldására képes embereket.

˝ Segítsünk önzetlenül egymáson!

Osszuk szét szerte a nagyvilágban a szeretetet,

hogy emberibbé váljanak az emberek.

                                                                * Várnai Zseni: Szeretni

Párbeszéd a szeretetről

- Tulajdonképpen hogy terem a szeretet? - kérdeztem egyszer anyát.

- Magról vetik - nevetett rám. -

És honnan szerzik hozzá a magot?

- Nem kell azt vetni, szerezni. Belõlünk magunkból pereg. S megfogan a tenyér simogatásában,

a szem pillantásában, minden ölelésben.

- Öntözni nem is kell? - Dehogynem.

Jó szóval. - Nem könnyel?

- Ments ég.

A könny sós, és a só kimarja a kis szeretet palánta hajtásait. - Hát palántázni kell a szeretetet?

- Palántázni bizony

“A szeretetnek három alkotóeleme van:

az adni, az elfogadni tudás és a sebezhetőség.

Ha valaki nem képes adni és elfogadni, nem tud szeretni, és aki szeret, a rövidre zárt, erőszakos megoldásokat is félreteszi.

A szeretet leleményességét kellene megtanulnunk, s megvalósítani a mindennapjainkban.

Mert bár az ember mindig a saját korát tartja a legszeretetlenebbnek,

legelfásultabbnak és legidegenedettebbnek, a szeretet végtelenül hétköznapi dolog.

Nem feltűnő, nem látványos, nem a sikert középpontba állító,

és az ezt istenítő korban talán ezért nem is lehet olyan népszerű.

A mi korunkban sem az, melynek egyik legfőbb parancsa,

hogy légy sikeres, rövidtávon és látványosan.

Pedig a csak sikerből élni akaró élet végtelenül szegény emberileg.

Nagyon könnyen összeroppan, és a kudarccal nem tud mit kezdeni.

A szeretet el tudja viselni a kudarcot, és erőt tud adni az újrainduláshoz.”

Bölcskei Gusztáv

A HuPont.hu ingyen weblap készítő egyszerű. Weboldalak létrehozására: Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat