Boldog titok: a Golgotán
kezdhetek el minden napot,
megköszönve a meghálálhatatlan,
csodálatos áldozatot
s akkor csupa fény lesz a reggelem,
minden úton ez a fény jár velem.
Hisz bűnteher és gondteher
lehull és ottmarad
a szabadulást hirdető
krisztuskereszt alatt!
Szabad szívvel, kézzel indulhatok,
ha várnak rám az új feladatok.
Biztatóbb, szebb és boldogabb
új reggel lehet-e:
elindulni, mint Isten
megváltott gyermeke,
kinek szíve szeretetről dalol,
a Golgotáról, a kereszt alól.
...és elindult,
az Olajfák hegyéről -
madáralakot sejtető,
lebegő alakzatok
kísérték,
s az otthoni kedvenc diófa,
a körbeülhető vénség
hűvöse intett.
Ment.
Az ismeretlenség mítoszának
nyűgét elhagyta,
feltorlódott és váratlanul
szétfutó vonalak
vezették lépteit.
Érzékzsongító, vibráló
pillérek omlottak le mögötte,
szárnyat eresztő földsáv
lendített elébe
sztrádát.
Suhant.
Sorompók,
vasból vert kompozíciók
tárultak szét engedelmesen,
a szembe-nyargaló szél
illata fenyőerdők
zöldjével ráköszönt -
kint megvirradt.
Hajókürt.
A pálmafa leng.
(Santorini, 2011 február)
Ez a húsvét olyan ünnep,
fák, virágok megzsendülnek,
mintha húznák-vonnák őket,
oly sebesen, gyorsan nőnek.
Ez a húsvét olyan ünnep,
fiatalok megszédülnek,
összebújnak, sugdolóznak,
szavakból szép jövőt fonnak.
Ez a húsvét olyan ünnep,
Szelek, vizek megperdülnek,
Hol a napfény, hol a zápor
Nyes nagyobb részt a határból.
Ez a húsvét olyan ünnep,
Sírás és bánat, elülnek.
Minden örül, hogy létezhet,
Hogy nagy lélegzetet vehet.
Ez a húsvét olyan ünnep,
Bocsánata van a bűnnek
Fönt a hegyen az a Kereszt
Új élet útjára ereszt.
A tél szennyét mind lemosva
Készülődünk a holnapra,
A pünkösdre, szép pünkösdre,
Lángos csodák jövésére.
Szirmos jövőnk féltve, óva
Készülődünk még nagyobbra,
El nem érhető csodára:
Örökös harmóniára.